Önmenedzselés keresztény szemmel

Napjaink jellemző „emberideálja” a saját sorsát kézbe venni és tartani képes ember, aki önállóan képes dönteni életéről, világos jövőképpel, célokkal rendelkezik, határozott döntésekkel irányítja élete hajóját a megfogalmazott célok felé. E nézet lelkesült hívei szerint kihívásokkal, változásokkal teli életünkben csak azok az emberek képesek lehetőségeiket kihasználni, eredményeket és sikereket elérni, akik képesek kezükbe venni és irányítás alatt tartani, „menedzselni” életük alakulását! Az „önmenedzselés” vagy más néven „self-menedzsment” azokat az eszközöket, technikákat rendszerezi és adaptálja, melyeket alapvetően a klasszikusnak tekinthető menedzsmenttudomány ajánl a versenyszférában működő vállalatok vezetőinek, hogy minél hatékonyabban működtethessék a szervezeteket. Az emberek-mint természetes rendszerek és a gazdasági szervezetek-mint mesterséges rendszerek közötti számos eltérés ellenére mégis van három olyan közös pont, mely lehetővé teszi a „stratégia” filozófiájának adaptálását. Ezek az alábbiak:

Minden vállalatnak van valamilyen meghatározott célja, vagyis azért jön létre, hogy valamilyen értéket állítson elő fogyasztói és tulajdonosai számára. Nekünk embereknek is küldetésünk, hivatásunk van, amit fel kell ismernünk, és be is kell töltenünk. Alapvető célunk és víziónk az üdvösség, az ehhez vezető misszió pedig az életszentségre való törekvés útja. Minden vállalat szűkösen rendelkezésre álló erőforrásokat használ fel működése során; mi emberek szintén „ebben a cipőben járunk”. Földi életünk során az anyagi javakból semmi sem áll korlátlanul rendelkezésünkre. Elég, ha csak a mindennél értékesebb és állandóan múló időre és az azzal való okos, tudatos gazdálkodás fontosságára gondolunk. Végül pedig mi emberek – ahogyan vállalatok is – egy igen összetett és folyamatosan, néha kiszámíthatatlanul változó környezetben élünk, amely környezet változásai hatni próbálnak szokásainkra, életstílusunkra. Mindenkinek szüksége van tehát egyfajta tudatosan felépített életprogramra, életstratégiára, amelynek segítségével nem sodródunk a minket érő befolyásoló hatások által az „élet tengerén”, hanem a rendelkezésünkre álló erőforrásainkat tudatosan felhasználva haladunk céljaink felé.

A sikeres önmenedzselés egyik alapja a tudatosság, vagyis tudatos végiggondolása annak, hogy miért élek, mi célja és küldetése lehet az életemnek, mit kell kezdenem a nekem kiszabott idővel?

 

Ez a végiggondolás azonban sajnos sokszor láthatóan súlyos félreértelmezést jelent és igen torz eredményeket szül. Melyek ezek? Az „önmenedzselő” ember első számú tévedése lehet, ha arra a következtetésre jut, hogy kizárólag saját tehetségében, erejében és döntéseiben bízva; Isten, és az Ő kegyelmének, szándékainak figyelembe vétele nélkül is elérheti céljait, eredményes és boldog tud lenni, teljes életet tud élni! Ez egy súlyos és teljes tévedés, amiből rögtön egy újabb is születik, miszerint minden és mindenki csak eszköz számomra abban, hogy ÉN elérjem a saját magam által kreált én-központú céljaimat. Fontos szót ejtenünk a „tehetség” kérdéséről, mert az önmenedzselés lényegének téves értelmezése magának a „tehetség” jelentőségének a hibás megítéléséből, kezeléséből ered. Mi a tehetség? A tehetség az a velünk született adottságokra épülő, gyakorlás és céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képesség, amely birtokában az egyén egy bizonyos területen az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létre hozni. A helyesen értelmezett életúttervezés alapja, hogy az egyén az Őt körülvevő szocializációs közeg és az önismeret birtokában egyrészt törekszik az Ő saját „tehetségfaktorának” megismerésére, másrészt evidenciának tekinti annak Istentől való eredetét, és hálás annak ajándék voltáért.

 

A téves értelmezés ezzel ellentétben a tehetséget egy olyan valaminek tekinti, mely Istentől függetlenül van, „alanyi jogon” jár és birtokolható, tehát kizárólag az egyén érdemei által meglévő adottság. A tehetség megismerésben és tisztázásában óriási és semmivel sem pótolható szerepe van az imádságnak, az elcsendesedésnek, és az isteni kegyelemre való ráhagyatkozás jelentőségének. Ez a ráhagyatkozás azonban semmiképpen nem lehet egyfajta tétlenség, lustaság, hiszen Isten üdvözítő kegyelme nem működhet az ember közreműködése, aktivitása nélkül, a kérdés csak az, hogy ez a közreműködés egyezik-e az Úr szándékával.

 

 

Ekkor már értelmesen, az Istentől kapott tehetség kibontakoztatására, hivatásunk és személyes küldetésünk betöltése érdekében használhatjuk az egyes eszközöket. Melyek ezek az eszközök? Például a reális célok kitűzését segítő egészséges önismeret, a személyes erősségeket és gyengeségeket ténylegesen számba vevő, ezekre építő tudatos életút-és karriertervezés; az egyén személyiségprofiljához illeszkedő tanulástechnika; a sürgős és fontos feladatok prioritásának meghatározását segítő időgazdálkodás; a megalapozottan és körültekintően meghozott felelős pénzügyi döntéseket segítő pénzügyi kultúra; az empatikus és önérvényesítő asszertív kommunikáció. Természetesen azzal is tisztában kell lennünk, hogy az „önmenedzselés” teljesen felesleges, sőt káros is lehet akkor, ha ezek az eszközök olyan útra viszik az egyént, amelyben eltávolodik Istentől és érzéketlenné válik mások iránt, a teljesítmény irányi vágy anyagias harácsolássá válik, a másokkal–másokért elérhető sikerélmény helyébe egy – a közösség tagjaitól elszigetelő – törtetés kerül.

 

 

Az eszközök tehát adottak, a kérdés „csak” az, hogy mire és hogyan használjuk azokat. A döntés – az Istentől kapott egyik legnagyszerűbb ajándék, a szabad akaratunk révén – a mi kezünkben van. Ez természetesen felelősség és egyszersmind lehetőség is az egyén számára, hiszen választania lehet és kell egy, az Isten áldásával kísért, ezért teljes és minőségi; illetve egy kommersz életprogram között! Jó tudni, hogy fejlődni, lélekben is növekedni csak felfelé lehet…

 

Erőt kértem az Úrtól, s Ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam, és Ő problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam, gondolkozó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.

Bátorságot kértem, és Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem.

Szeretetre vágytam, és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, hogy segítsek rajtuk.

Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Most már tudom, hogy az Úr vezet utamon, mert meghallgatta imádságomat!

 

Dr. Magyar Zoltán

Nyíregyházi Főiskola

Gazdálkodástudományi Intézet, Főiskolai docens

a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye akolitusa