Milyen egy igazi barát?

Milyen egy igazi barát?

 

 

Jelenlegi társadalmunk túlhangsúlyozza a szexuális kapcsolat jelentőségét, gyakran alábecsüli Istennek ezt az ajándékát. Pedig a barátság bizonyos szempontból még a házasságnál is fontosabb, mert az, a jó házasságnak is az alapja, feltétele. A barátok őszinték egymáshoz, abban nem megengedhető a hazugság. A házasságban gyakran előfordul, hogy a felek elhallgatnak egymás elől kisebb nagyobb vétségeket, ami feszültséget okoz. Ha a házastársak igazi jó barátok, akkor nem lehetnek titkaik egymás előtt.  A boldog házasság titka tehát a felek közötti igazi barátság.

A barátság, mint általában más emberi kapcsolatok sok csalódást is von maga után. Legtöbbször a barátban való csalódás nagyobb sebet ejt rajtunk, mint a szerelmi csalódás.   Mit ír az igaz barátról a Szentírásban?

 

„Remélem Urunk Jézusban, hogy nemsokára elküldhetem Timóteust, és megnyugodhatom, hallva hogylétetekről. Nincs senkim ugyanis, aki annyira hozzám hasonló lelkületű volna, s oly őszintén szívén viselné ügyeteket. A többiek mind a maguk javát keresik, nem Krisztus Jézusét. Róla azonban tudjátok, mennyire megbízható, hiszen, mint a gyermek apja mellett, úgy szolgált mellettem az evangélium ügyében. Remélem tehát, hogy elküldhetem, mihelyt megtudom, hogyan áll az ügyem. ²⁴Sőt bízom az Úrban, hogy nemsokára magam is indulhatok hozzátok. Addig is szükségesnek tartom, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditusz testvéremet, munka­ és küzdőtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen. Nagyon vágyott már utánatok, és nyugtalankodott, hogy betegségéről értesültetek. Valóban halálos beteg volt, de Isten megkönyörült rajta. Nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánatra bánat ne érjen. Igyekszem hamarosan útnak indítani, hogy viszontlátva újra örüljetek neki, s nekem se kelljen szomorkodnom. Fogadjátok nagy örömmel az Úrban, és becsüljétek meg az ilyen embert. Hiszen Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, az életét kockáztatta, hogy a nekem tett szolgálattal pótolja, amit ti nem tehettek.” (Filippi 2, 19-30)

(A kiemelt részek az igaz barátság jellemvonásaira utalnak)

 

Mindenki vágyik az igaz barátra

 

Isten úgy alkotta meg a férfiakat és a nőket, hogy baráti kapcsolatban éljenek Istennel, egymással. Isten így szólt: „Nem jó az embernek egyedül lenni” (Ter 2, 18).

A megoldás részét képezi a házasság: „Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő”, (Ter 2, 18) de Isten megoldásának fő eleme az emberek közötti barátság, ami a házasságban is nélkülözhetetlen.

Ádám és Éva bűne nemcsak az Istenhez fűződő, de az egymás közötti barátság összeomlását is okozta (Ter 3, 8- ), és attól a pillanattól kezdve az ember annak feszültségében él, hogy mind a férfiak, mind a nők vágyakoznak a barátságra, mert szükségük van rá. Hiszen Isten alkotott meg így bennünket.  

 

A magányra a barátág is megoldás

 

Jézus a kereszten ledöntötte ezt a falat, megoldást adott erre a feszültségre Isten és az ember, valamint az emberek közötti akadályokra. A baráti kapcsolatok helyreállítása, Jézus megváltó munkájának a része. Ő példát is mutatott nekünk, hiszen neki is voltak barátai. Ő ember is volt, ugyanazokkal a szükségletekkel bírt, mint az ember, neki is szüksége volt barátokra. A tanítványait „barátaimnak” nevezte (Jn 15.)  A tanítványok csoportján belül pedig volt egy kisebb csoport, amely három egymáshoz közel álló emberből állt és egyikük Jézus legjobb barátja volt. Jézus ezzel megmutatta, hogy nem a házasság az egyetlen megoldás a magányra. A másik megoldás a szoros barátság.

 

Őszinte érdeklődés

 

Szent Pálnak rendkívüli barátai voltak. Összekötötte őket az őszinte érdeklődés, közös érdeklődési kör, közös szolgálat, kockázatok és harcok.

Timóteus Pál által lett keresztény és szoros barátság alakult ki közöttük. Pál idősebb volt, mint Timóteus és úgy beszél a barátságukról, mint apa és fia közötti kapcsolatról (22. vers) Pál azt mondja Timóteusról: „Az én fiam, akit szeretek” (1Kor 4, 17)

Pál üzenetének gyakran Timóteus volt a hírvivője, aki mindig hűséges volt Pálhoz, és megbízhatónak bizonyult.  Pál itt elismeréssel adózik barátjának, amikor azt mondja: „Nincs senkim ugyanis, aki annyira hozzám hasonló lelkületű volna, és oly őszintén, szíven viselné ügyeteket.” ( 20. vers) Amikor Pál körülnéz, mindenhol csak az önérdek szennyét látja, és azt mondja: „Mert mindenki a maga hasznát keresi” (21. vers). Számtalan példa igazolja, mennyire önző érdekek húzódnak meg egy barátságnak nevezett kapcsolatban. Kutatások igazolják, hogy az emberek az „én” személyes névmást használják általában a leggyakrabban beszélgetésük során.

 „Az önzés az emberi fajt sújtó legnagyobb átok”. (W. E. Gladstone)

 

Epafrodituszt is nagyon szerette és azt mondja róla, hogy halála nagyon elszomorította volna. Az igazi jellem nagy és a kis dolgokban egyaránt megmutatkozik. Epafroditusz Filippiben élő társai iránti magatartásával mutatta meg igazi jellemvonásait.  Amikor beteg volt, akkor  amiatt nyugtalankodott, hogy Filippiben élő társai betegségéről értesülnek. (26 vers). Olyan ember volt, aki ha megbetegszik, nem a betegsége ténye miatt aggódik, hanem azért, mert ezzel terhet jelenthet családjának, vagy barátainak.

A keresztény barátság első jellemzője, hogy mások iránt érzett őszinte szeretetből fakad. Azoknak, akik csak saját magukkal törődnek, ritkán van igazi barátjuk. Ha valaki csak azért akar barátokat szerezni, hogy kielégítse önző szükségleteit, soha nem lesznek barátai.

 

Közös érdeklődési kör

 

Általában olyan emberek kötnek barátságot, akiknek közös az érdeklődési köre és együtt csinálnak bizonyos dolgokat. „Annak, hogy legyenek barátaink az a feltétele, hogy valami mást is akarjunk ne csupán barátokat…. A barátságnak kell, hogy legyen valamilyen tartalma, még akkor is, ha ez nem több mint a dominó, vagy a fehér egerek iránti lelkesedés.”( C.S.Lewis)

A keresztény barátság más kategóriába tartozik, itt többről van szó, mint dominóról, vagy bármi más közös érdeklődésről. A keresztények közötti barátságnak egy új dimenziója egy olyan példátlan közelségnek, amely az újszövetség közösségnek nevez, amiről a világ mit sem tud. A közösség nemcsak közös érdeklődésünkből fakad, hanem abból a bizalomból, biztonságból, hogy valamennyiünk figyelmének középpontjában Jézus Krisztus áll. Pál erre a közelségre gyakran használja a testvér szót. Jézus mindenkit elfogadott, de a barátait maga választotta ki. Ha Jézusnak szüksége volt arra, hogy egy kisebb csoport a barátja legyen, akkor nekünk is szükségünk van barátokra, olyan emberekre, akikben igazán megbízunk.

A mások iránti őszinte szeretetet nem szabad azokra korlátozni, akik már keresztények. Jézus evangéliuma terjesztésének a leghatékonyabb módja a barátság. Nem azért keresünk magunknak barátokat, hogy evangelizálhassunk, hanem őszintén törődünk másokkal és mivel törődünk velük, beszélni akarunk nekik Jézusról. 

 

Közös szolgálat.

 

A keresztény barátság a közös jövőképből közös célokból alakult. Pál Timóteus, együtt szolgáltak. Pál nem uralkodott Timóteus és Epafroditusz fölött. Gyakran az evangéliumért végzett közös munka hozza egymáshoz közel az embereket.  Fontos, hogy azért találkozzunk más keresztény emberekkel, hogy együtt beszélgessünk, imádkozzunk, de nem merülhet ki a találkozásunk csak ennyiben. Ha csak ez lesz a cél, az végzetessé válhat. Ha az ilyen csoportok nem evangelizálnak, akkor ezek a csoportok befelé fordulnak, értelmüket vesztik, és felbomlanak.  Ha együtt dolgozunk, akkor barátságaink virágozni fognak.

 

Kockázatok és harcok

 

Pál ezekkel a szavakkal jellemzi Epafrodituszt: testvérem, munkatársam és küzdőtársam.

A keresztény élet nem könnyű. Harcokkal kell szembenéznünk. Nem börtön, kínzás, halál vár ránk, de a keresztyénség hirdetésekor valós ellenállásba ütközünk, mert a keresztény hitet gyakran megvetik és kigúnyolják. Epafroditusz Pál kedvévért az életét is kockára tette. Epafroditusz nevének jelentése is utal erre: a kocka legmagasabb értékű dobását epafroditusznak hívták. Nevét akár így is érthetjük, „aki szerencsés volt a kockajátékban”. Kockáztatta az életét Pálért, hiszen Pált főbenjáró bűnökkel vádolták, és meg volt a veszélye annak, hogy őt is börtönbe zárják. Epafroditusz vakmerő bátorságot tanúsított. Ez is az igazi barátságnak a jele.  Jézus, amikor tanítványaihoz fűződő barátaihoz beszélt azt mondta: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja az ő barátaiért.” (Jn 15, 13)

 

Kocsis Gábor

plébános