Gondolatok egy római zarándokútról

Gondolatok egy római zarándokútról

Mikor ezeket a sorokat írom, már egy hét is eltelt a római zarándokútról való hazaérkezés óta. Ám az azóta eltelt idő nemhogy megfakította volna az emlékeket, hanem még inkább elmélyítette azokat, letisztult képet és érzéseket hagyva maga mögött.

Június utolsó napján a Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye szerencsés fiataljaiként indulhattunk útnak Rómába, hogy egyházmegyénk 20. éves jubileumának alkalmából megismerhessük az „Örök Várost”, a katolikus világegyház központját, felbecsülhetetlen értékeivel.

Úgy gondolom, már önmagában óriási vállalkozás, hogy néhány nap leforgása alatt megismerjük azt a számtalan remekművet, amely művészeti értékén túl vallási jelentőségével nyújt igazán kiemelkedő élményt, köztük is kiemelten a Szent Péter bazilika, amely utunk csúcspontja volt. És ha még ehhez hozzávesszük a varázslatos Assisi és a Szent Antalról nevezetes Padova megtekintését, igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat! (Igyekeztünk is, hogy megfeleljünk ennek a feladatnak, ami minden nehézsége ellenére azért tartogatott vidám perceket és spontán kalandokat.) Ez az élmény pedig nekünk, zarándokútra induló fiataloknak sokkal mélyebb tartalmat hordoz azáltal, hogy szívünkben vallásos lelkülettel és ebből fakadó lelkesedéssel közelítünk minden helyszín felé, amely az egyszerű turista számára talán csak látnivaló, de számunkra sokkal többet jelent. Fontos ugyanis, hogy ne csak a küllemet lássuk, hanem felismerjük azt a megjeleníteni kívánt értéket, amit azok képviselnek. Hiszen zarándokutunk célja éppen az volt - és ezt lelki vezetőink is kellőképpen hangsúlyozták - hogy a látnivalók megismerésén túl valami többletértéket is magunkhoz vegyünk, ami a hétköznapok rutinjába visszatérve emlékeztet minket arra a csodára, amit ez alatt az egy hét alatt átéltünk.

Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, sikerült ezt a különleges élményt magunkévá tennünk: a látvány és az érték kettős élményét. Ezt élhettük át Rómában, de ezt kell átélnünk itthon, a mindennapokban is. Találóak Teréz anya szavai, amikor egy imájában így fogalmaz: „Ne hagyd, hogy a mindennapok gondjai úgy hatalmukba kerítsenek, hogy miattuk elfelejtesz örülni a Feltámadt Krisztusnak!” Miért van az, hogy sokszor, a hétköznapok sodrásában elfelejtkezünk arról, amit egy ilyen utazás alkalmával könnyedén újra felfedezünk? A kérdés adott, csak fel kell tennünk magunknak! Az utazás, kimozdulni megszokott világunkból segítséget nyújt ahhoz, hogy átszellemüljünk és elgondolkodjunk, hogy feltegyük magunknak a kérdést.

Szerencsére vannak köztünk olyan lelkes, elhivatott emberek, akik minden nap ezt a helyes életszemléletet élik meg, ennek ellenére úgy gondolom, mindannyiunk számára rendkívül hasznos és lélekerősítő egy ilyen élményekben gazdag zarándokút, mint amit mi élhettünk át Rómában, 2013 júliusában. Ez úton is köszönet a Szervezőknek, és hála Istennek, aki lehetővé tette, hogy részesüljünk ebben a felejthetetlen élményben!

Berecz Adél